Legutóbb valami egész másról beszéltünk, ami nem kapcsolódott szorosan a dohányzáshoz. Most egy időre visszatérek a blog eredeti témájához. Volt már, hogy úgy érezted, a dohányzás olyan "menő" vagy "macsós"? Én igen. Ahogy egy korábbi posztban írtam is róla, többek között ezért szoktam rá a cigire. Nos, ha benned is felmerültek már hasonló képzettársítások a dohányzással kapcsolatban, az NEM a véletlen műve. "Hű barátaink" a dohánycégek brutális mennyiségű pénzt öltek különböző reklámkampányokba, csak hogy rávegyenek bennünket a dohányzásra. Így volt ez amióta csak létezett maga az iparág. Azt hiszem erre mondják, akinek ilyen "barátai" vannak, annak nincs szüksége ellenségre. Most minden idők talán egyik legsikeresebb, de mindenképp az egyik legismertebb kampányára vetünk egy pillantást. Elmesélem nektek Marlboro Man szomorú történetét.

Katt a nyílra ha indulhatunk...

Elég hosszú idő telt el az előző poszt óta, de most volt valami ami miatt újra úgy gondoltam, hogy megosztom veletek a gondolataimat. Bagóval kapcsolatban gyorsan informállak benneteket: eltelt négy hét, elég jól bírom, nem gyújtottam rá. Egyre ritkábban jut eszembe, akkor is hamar elhessegetem. Már a múltkori leszokásomnál is megtörtént ami most is, nevezetesen nézek egy dohányost kedvenc tevékenységének végzése közben és teljesen fura, ahogy emelgeti a szájához azt a fehér rudacskát, és füst jön a szájából! Teljesen szürreálisnak néz ki! Nem értem, hogy én hogy csinálhattam ezt, illetve, hogy ő miért csinálja. A Pipinek sajnos nem megy ilyen könnyen, neki hiányzik de kitart, úgyhogy respect neki. Még van egy jó hír ami ezzel kapcsolatban ide kívánkozik, az anyukám 2 hete nem gyújtott rá! Bár most biztos, tiszta ideg, hogy kiteregetem az interneten, de ez van, nagyon büszke vagyok rá! Bocs anyu! Csak így tovább!!! (Felkészül: Apu...? Khm....) :) Na most már tutira MINDKETTEN idegesek! HAHAHAHA :)

Katt a nyílra a folytatásért...

A múltkor átfutottuk, mi minden jó történik a szervezetünkkel, amikor abbahagyjuk a dohányzást. Ma az jutott eszembe, hogy miért dohányzunk egyáltalán? Úgy gondolom, hogy a dohányzás káros hatásainak ismeretében, ha megkérdeznénk száz bagóst, hogy amennyiben visszaugorhatnának az életükben ahhoz a pillanathoz, amikor először rágyújtottak, vajon rágyújtanának-e, a válasz 100%-ban nemleges lenne. Vajon mi lehet a cigarettában ami ennyire kell nekünk? Ennek próbálok most utánajárni, talán segít valakinek (esetleg nekem is, bár elég jól bírom) ha megérti mi áll ennek az egésznek a hátterében. Én legalábbis legtöbbször szeretem érteni, hogy mi miért történik velem.

Ha Te is, katt a nyílra a folytatásért...

Ígértem, hogy jelentkezem egy ilyen írással, szóval itt vagyok. Remélem te is minimum akkora HERO vagy mint amekkorának mi érezzük magunkat a Pipivel, mert mi már túl vagyunk az első két héten! És azóta egy tetves bűzrúd nem sok, annyit sem szívtunk el. Persze, ha te még csak tegnap, vagy 2 órája tetted le a cigit, ne csüggedj. "Csak" annyi a dolgod, hogy ne gyújts rá! Történjen bármi. Figyeld csak, ahogy az órád másodperc mutatója rendületlenül halad ugrálva előre! Minden egyes ugrással egyre nagyobb HŐS leszel, és egyre távolodsz ettől az undorító szokástól, ami a rabjává tett éveken sőt évtizedeken keresztül! Végeztél vele! TE CSINÁLTAD! Büszke lehetsz magadra! Jutalmul az eddigi erőfeszítéseidért most elmesélem neked, hogy mi történik az utolsó cigarettád elszívása után ebben a csodálatosan bonyolult, varázslatos sejthalmazban amit a szervezetednek nevezünk.

Katt a nyílra a folytatásért...

Na. Lett blog. De csak azért, mert többen (2) kérték, és mert hátha segít másnak (eddig 1 akiről tudok). :) Némi plusz infó annak aki NEM ismerősöm a facebook-on. Ez az egész egy facebook bejegyzéssel indult, ami megegyezik az itteni első bejegyzéssel. Gondoltam így az sem marad le semmiről, akivel nem vagyunk komák Cukkerbergnél. Most, hogy mind megokosodtatok, lássuk, hogyan is telt az első hét bagó nélkül.

Katt a nyílra a folytatásért...

Kurva cigi. Napok óta a falat kaparom. Utálom. Már évek óta. Többször próbáltam letenni. Volt, hogy sikerült másfél évre, de aztán mindig jött valami vagy valaki, és újra fújtam a füstöt.
Sokszor jól esik fújni. Csak nézni, ahogy szépen, lustán, kövéren gomolyog a füstje, karikát fújni belőle. Van, hogy azt hazudja, hogy megnyugtat. Milyen jó is tud lenni... evés után egy kávéval. Egy jó beszélgetés kísérőjeként. Vagy egy igazán szar nap után végre nyugodtan elszívni egy cigit...

Katt a nyílra a folytatásért...